A Hargita-hegység a Keleti-Kárpátokban található hegységcsoport, amelyet északról a Sicasau-völgyön és a Sicas-hágón (Liban) keresztül a Gurgi-hegység, a Grețeș-hágón keresztül a Giurge-mélyedés és a Giurge-hegység, keletről a Ciuc-mélyedés, délről a Bixad-mélyedés, a Hatod-hágón keresztül a Baraolt-hegység és kisebb, egymáson belüli mélyedések határolnak: Bățanii, Baraolt, Vârghiș, majd a Vârghiș-völgyön keresztül a Perșanii-hegység; a Homorodul Mic-völgytől nyugatra a kis intrakollineáris mélyedések: Vlăhița, Căpâlnița, Zetea és a Târnava Mare-völgy.
Geológiai szempontból a Hargita-hegység vulkáni agglomerátumokból áll, amelyek vékony üledékes kőzethorizontokkal váltakoznak (főként a hegység krátereiben és a Luci kalderában találhatók), a főgerincet pedig piroxéneket és amfibolokat tartalmazó andezitek, piroklasitok és bazaltos andezitek hatalmas tömege alkotja. A hegység legfontosabb csúcsai a következők: Vf. Harghita Mădăraș 1800 m, Vf. Harghita Ciceu 1764 m, Vf. Fertău 1589 m, Vf. Cucu-hegy 1557 m.
A masszívum legfontosabb turisztikai látványosságai: a mocsarak és tőzeglápok természetvédelmi területei az oligotróf mocsarakra jellemző növény- és állatvilággal: Mohoș (a legnagyobb területű), Dracului-tó, Dumbrava Harghitei, Luci, Büdös, Mine Creek. Érdemes megemlíteni a Szent Anna-tavat is, az ország egyetlen vulkanikus krátertavát. És végül, de nem utolsósorban a masszívum ásványi forrásokban való gazdagsága és az ezeken a forrásokon alapuló fürdők (más néven borvizi medencék).
